Tolvai Melánia vagyok, 26 éves személyi edző és aerobik edző. Több csoportos zsírégető programot tartottam már, mellette személyi edzéseket és ovisoknak játékos, zenés táncos foglalkozásokat. Jelenleg most főleg a step aerobikra és a személyi edzettjeimre fókuszálok. :) 
Imádom a munkám mindegyik részét, szeretnék minél többet tanulni még és fejlődni és szeretnék minél több embernek segíteni, hogy legyen kitartásuk elérni az áhított alakot.

Januártól indulnak új programok, csoportos és személyi edzésekre is jelentkezhettek. 2017-től Budapesten is elérhető leszek.

Az én történetem:

Az egész 3 éves koromban kezdődött…á dehogy :D viccelek :D  Igazából nem gondoltam volna régebben, hogy én valaha is edző leszek. Mindig űztem valamilyen sportot, viszont a testnevelés órákat nem nagyon szerettem, sokszor fel is voltam mentve a hátam miatt, de akkor gyógytornára és táncra is jártam.  Érettségi után nem tudtam még, hogy mit csináljak, de azt tudtam, hogy mégse akarok pénzügyet tanulni, mert ugyan érdekelt, de unalmasnak éreztem, úgy éreztem rám valami más vár, valami sokkal izgalmasabb, de fogalmam se volt, ezért elkezdtem dolgozni.

Sok rendezvényen dolgoztam promóciós hostessként, majd egy kínai cipőboltban dolgoztam 13 órában heti 6 napot. (Na ezért megértem, hogy ha valaki 13 órás munka után már nem megy el edzeni, nekem az utazás is 2-2 órát vett igénybe, tehát semmi mással nem tudtam foglalkozni, csak hogy túl éljek, ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy ne dolgozzon ilyen munkahelyen, bár ha ilyen helyen dolgoznál, biztos nem lenne időd a blogomat olvasgatni sem.) Igazából nem is tudom miért maradtam ott egy napnál tovább, szinte mindennap új munkatársaim voltak csak 2 nagyon jó fej lány volt állandó és én, többiek mindig egy napig bírták… (talán meg akartam mutatni, hogy én bírom úgyis, mert én kemény vagyok vagy csak annak akartam látszani).
Miután ott felmondtam itthon elkezdtem tornázgatni DVD-kre, nagyon kis gyengének éreztem magam és nem voltam megelégedve, de egyáltalán nem élveztem a tornázást. Aztán megéreztem, hogy egyre jobban megy, hogy jobb vagyok, mint tegnap, hogy tovább bírom, mint a „szomszéd lány” és mindig egyre büszkébb voltam magamra. Nagyon elkezdett érdekelni ez az egész, igazából nem gondoltam bele, hogy én most aerobik edző leszek, csak hogy jelentkezem az iskolába és tanulni szeretnék.

 Nappalira mentem, hétfőtől-csütörtökig elmélet, pénteken egész nap és szerda délután gyakorlatunk volt. Ilyen sokat nem tanultam még, mint ott, pedig nem voltam rossz tanuló, de ennyire még nem érdekelt semmi, úgy éreztem, amiket az iskolában tanulok másoknak is hallani kéne, szinte mindent annyira hasznosnak éreztem, hogy életem legjobb döntése volt, hogy ide mentem. ( Na jó, volt egy számomra haszontalannak tűnő dolog is például a korszerű irodai berendezésekről tanulni egy sportedzőnek, de ettől függetlenül nagyon élveztem.) Bár nem volt egyszerű, rá jöttem, hogy én szeretek tanulni, és rengeteg minden érdekel. Örülök, hogy nem egy tanfolyam képzésre jelentkeztem, hanem rendes iskola rendszerű képzésen vettem részt, mert szerintem nagyon jó alapokat adott. Mellette az iskolán belül elvégeztem a gerinc trainer, a step aerobik és a gyermek aerobik oktató tanfolyamokat is. Közben megkerestek a szomszéd faluból, hogy tartsak edzéseket, de nem nagyon akartam elvállalni, hiszen még iskolába jártam, nem éreztem azt, hogy készen állok, de rábeszéltek, a végén 100 Ft / fő –ért elkezdtem edzéseket tartani Bényén, mindenki nagyon aranyos volt. (kb. az útiköltségem ki jött belőle, de gyakorlásnak szerintem jó volt ) Majd miután hivatalosan is aerobik edző lettem megkerestek, hogy itt tartsak edzéseket és egy E-fit szalonba is beajánlottak, utána ott dolgoztam és egy középiskolából is megkerestek, hogy tartsak óraadóként testnevelés órákat és egy ovis és kisiskolás csoportom is lett.

Közben maradtam esti képzésen az iskolában rekreáción, azon belül személyi edzővé szerettem volna válni, de elsősorban engem a tanulás érdekelt, nem tudtam elképzelni, hogy majd igazából abba is bele fogok vágni. Az esti képzés már sokkal nehezebb volt, nem olyan, mint a nappali, inkább magunknak kellett megtanulni mindent, fel is kerestem egy nagyon jó személyi edzőt a környéken és elkezdtem hozzá járni, hogy minél felkészültebb lehessek. Az az év elég brutális volt, de őszintén nagyon élveztem, bár semmire nem volt időm, de nagyon boldog voltam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Hétfő délelőtt a személyi edzőhöz mentem, délután pedig a kisiskolásoknak, majd az ovisoknak, este pedig a felnőtteknek tartottam az edzést. Kedden reggel 7-től nulladik órát tartottam az iskolában, majd az E-fitben voltam este 22- ig. Szerdán megint nulladik és este felnőtt edzés. Csütörtökön 6:20-tól,21-22-ig E-fit. Pénteken 7-től nulladik tesi óra, 8-tól 12-ig E-fit, majd innen utaztam be Óbudára az iskolába este 20-ig. Szombaton pedig reggel 8-ra utaztam vissza. Sok volt, de élveztem minden pillanatát! 

Utána az aerobik maradt, és a gyerekek is, a középiskolából és az E-fitből eljöttem, bár mind kettőt nagyon szerettem, de azt éreztem, hogy tovább kell lépnem, majd elkezdtem személyi edzőként is tevékenykedni.
Közben elvégeztem egy sminkes iskolát sikeresen és elkezdett még jobban foglalkoztatni a helyes táplálkozás és a versenyzés. Egyre többet olvastam a táplálkozásról és nagyon sokat tanultam, de úgy igazán 100%-ban nem figyeltem oda rá előtte, én régen minden étkezésemhez szalonnát ettem, de mindennap ettem kolbászt is és töpörtyűt is, valamiért nagyon szeretem a zsíros dolgokat, sajnos. :D Elhatároztam magam, hogy végig csinálok egy 3 hónapos verseny diétaféleséget, bár nem voltam magamban biztos, hogy menni fog, itt csak az utolsó hét volt neccesebb, de a többi napon kb. tisztán, egészségesen táplálkoztam és ennyi volt.

Mindig is nagy álmom volt a versenyzés, és felnéztem a fitness modellekre, de tudtam, hogy ez egy nagyon kemény és nagyon költséges hobbi, viszont idén úgy gondoltam belekóstolok a versenyzés világába is. Tavasszal indultam egy minősítő versenyen, ősszel pedig a Magyar Bajnokságon. Még rengeteget kell fejődnöm, hogy megálljam a helyem ebben a világban, de rajta leszek az ügyön!
2017-ben már remélhetőleg Budapesten is elérhető leszek! 

Ma olvastam egy nagyon jó kis tanácsot a facebookon: „Ne a kudarctól félj. Attól félj, hogy jövő ilyenkor, pont ugyanott leszel, ahol most vagy.” – én eszerint próbálok élni, hogy mindig a tegnapi önmagamnál jobb legyek, és próbálom a vendégeimet is arra buzdítani, hogy ne egymáshoz viszonyítsák saját magukat, hanem a tegnapi önmagukhoz. Legyünk elég kitartóak, és akkor biztos vagyok benne, hogy csodákra leszünk képesek.

Köszönöm, hogy végig olvastad! 
Sok sikert a változásra!

Üdvözlettel: Melánia